Dsuang Dszi álma / Csuang-ce’s butterfly dream (englis below)

Kétezer évvel ezelőtt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepkére mutatott.
– Álmomban – mondta – ez a lepke voltam
és most egy kicsit zavarban vagyok.

– Lepke – mesélte –, igen, lepke voltam,
s a lepke vígan táncolt a napon,
és nem is sejtette, hogy ő Dsuang Dszi…
És felébredtem… És most nem tudom,

most nem tudom – folytatta eltűnődve –,
mi az igazság, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
vagy a lepke álmodik engemet?

Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dsuang Dszi!
Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát!
Ő mosolygott: – Az álombeli lepke
épp így hitte a maga igazát!

Ő mosolygott, én vállat vontam. Aztán
valami mégis megborzongatott,
kétezer évig töprengtem azóta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
már azt, hogy minden kép és költemény,
azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
a lepke őt és mindhármunkat én.
-Szabó Lőrinc-

english:
Two thousand years ago the master,
Dsuang Dszi, pointed at a butterfly.
In my dream, he said, I was this butterfly
And now I am somewhat confused.

Yes, he said, I was a butterfly,
Dancing happily in the sun,
Not even suspecting that I was Dsuang Dszi.
I woke up... And now I don’t know.

No, he reflected, I don’t know
What’s true. Which one am I?
Did Dsuang Dszi dream the butterfly,
Or did the butterfly dream me?

I have pondered this for two thousand years,
Becoming ever more undecided,

Now I believe there is no truth.
Everything is but picture and poem.
Dsuang Dszi dreams the butterfly,
The butterfly him and me all three of us.