
Egy világvégi házbanVilágszép lány lakottVilág végére néztekOtt mind az ablakok.Nem járt elõtte senki,Nem látott senkit õ,Az Óperencián túlMegállt a vén idõ.A világszép lány nézte A csillagos eget,Tavasz táján szívébenValami reszketett.Hajába rózsát tûzött,Valakit várt nagyon,De csak a csillag nézett Be a kis ablakon.S a csillag oly közömbös,Hideg és halovány,S hiába várt örökkéA világszép leány...
/Juhász Gyula - Mese/
(ezt a képet pont most festem újra, hogy szebblegyen.)